Nem tudom, érdemes-e írni erről a hónapomról, mert semmi említésre méltó nem történt velem. Kezdem úgy érezni, hogy a maradék produktivitás is kezd elveszni belőlem. De azért megpróbálok összeszedni pár dolgot, hogy azért mégse legyek már ennyire szánalmas.
Történtek....választások. Szerintem megértitek, és talán meg is köszönitek magatokban, ha erről nem írok kisregényt. Ez volt az első parlamenti választás, amikor szavazhattam, bár más témában szavaztam már ezelőtt, szóval nem kaptam cuki kis hungarista gumikarkötőt. Szomorú.
Április elején kezdtem el futni. Aki hosszab ideje követ twitteren, az szerintem sokszor lát ezzel kapcsolatos posztokat tőlem. Erre az egyre nagyon büszke vagyok. (Így kerültünk nulláról az egy kerek egészre a sikerélményeim listáján!)
Ki is fejtem, miért: Nem számít, mennyire mélyen vagyok a depresszióm miatt, nem számít, mennyire fáradt vagyok, nem számít, mennyire nincs kedvem az egészhez, akkor is elmegyek hetente háromszor, és lefutom azt a 40-50 percet. Nem sok, de ha azt nézzük, hogy sokszor ahhoz is fél óra kell, hogy kiszedjem magam az ágyból, akkor ez az én pici burok életemben nagy szó. Őszintén mondom, életem egyik legjobb döntése volt, hogy rászántam magam. Köztudott, hogy a mentális betegségek természetes ellenszere a sport. Mióta futok, úgy érzem, ha ezt nem tenném, nem bírnám el a problémáimat. Szeretem, mert amikor futok, egyedül vagyok, és nem érzem úgy, hogy a világ engem bírál. Nincs időm és energiám utálni magam, mert másra koncentrálok. Végre van valami, amit elkezdtem, szeretem, és nem akarom soha abbahagyni.
A futásnak köszönhetem, hogy kicsit elkezdett mozgolódni a magánéletem is. Tippeket szerettem volna gyűjteni, mert komolyan elkezdett érdekelni ez a sport, így felkerestem egy régi ismerősömet, aki elég rég óta benne van ebben a buliban. A vége az lett, hogy megbeszéltünk egy randit... Meg azért kaptam tippeket is, persze.
Időpontot foglaltunk, és elmentünk egy szabadulós játékra. Nekem nagyon sok előítéletem volt ezekkel a játékokkal kapcsolatban, mert egyszer középiskolában 'osztálykirándulás' címszó alatt elvitt az osztályfőnök minket egy hasonló helyre, csak az horror témájú volt. Elég gyenge idegzetű, és felettébb - már-már zavaróan - empatikus ember lévén nekem nem nagyon jött be a dolog. Be se mertem menni, úgyhogy szépen kint megvártam a többieket. Ez viszont más volt. A hangulat kicsit ijesztő volt, de így legalább bele tudtam élni magam, és komolyan élveztem. Az utolsó percekben sikerült kijutnunk, ami egész jó, ahhoz képest, hogy csak ketten voltunk, és egyikőnk se játszott még ilyet ezelőtt.
Legalább ennyire élveztem az állatkertben töltött időt a barátnőimmel, mert igen, oda is eljutottam áprilisban! Gyönyörű kígyókat és denevéreket láttam, amiket imádok! Megmásztuk azt a nagy sziklát, amire szükség is volt, ugyanis le kellett dolgozni azt az ingyen fagyit, amit a pultos fiútól kaptunk. Jó nap volt, sok képet készítettem, csak kicsit azért lehangolt pár állatnak az életkörülménye. Felnőtt fejjel az ember azért rájön, hogy ez így nem természetes. Az állatkert valójában cirkusz, csak jobb a propaganda.
Holland szakos hallgatóként kötelességemnek érzem, hogy legalább említést tegyek a KoningsDag eseményről, amelyen bár most nem vehettem részt, egyszer biztosan fogok. A király, Willem Alexander születésnapján egész Hollandia fesztivál hangulatot ölt magára, mindenki narancs színekbe bújik, és iszik, és vásárol, és táncol, és jól érzi magát. Egy nemzeti ünnep, ahol nem emós a nép. Csak elképzelni tudom, milyen lehet.
Április utolsó napját pedig a Városligeti Majálison töltöttem. Nem akartam elsején menni, mert olyankor túl sok az ember, és másodikára egyébként is készülnöm kellett. Kicsit Káposztafeszt hangulatot idézett bennem (hesteg Vecsés), de örültem is neki, mert hosszú ideje nem voltam ilyen rendezvényen. Legutóbb gyerekként, és akkor utáltam, de most tudtam élvezni. Fel is ültünk a legnagyobb és legextrémebb hintára, amin úgy szorongattam a biztonsági berendezést magamon, hogy másnap reggel elviselhetetlen izomlázra keltem. De megsúgom, hogy totál megérte. Nagyon kéne már Budapestre egy igazi vidámpark.
A tavasz azért hozza magával a lehetőségeket, ez látszik. Viszont félek, sőt, rettegek, mert minden évben a május az a hónap, ami teljesen összetör lelkileg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése